(A bejegyzést indukáló cikk ITT található)

2018.05.23 Valahol Magyarországon, egy kormányzati épület felújítása közben:

- Fuhh baszki. Izzadok mint a ló. Ettől a rohadt szigeteléstől már ki van a tököm. Tartsunk má' egy kis szünetet Józsikám.
- Jó van várjá' ezt még befejezem. 1 perc, csak elsimítom a végét. Na! Mehetünk is.
- Van egy cigid? Vagy elmegyünk a dohányba?
- Van, de úgyis kellene venni, menjünk.

Azzal a szerszámokat és az állványt őrizetlenül hátrahagyva elindultak a közeli utcában lévő, teljesen tiszta pályázaton megnyert, lassan 5 éve nyitva lévő trafikba, ahol Marika (aki egyébként még véletlenül sincs rokoni kapcsolatban a polgármester menyével) szívélyesen üdvözölte az immár 7 hónapja minden nap nála vendégeskedő, mész és festékfoltos ruhában betoppanó urakat.

- Jó napot Uraim! A szokásosat adhatom?
- Kezitcsókolom Marika! Bezony' adjon egy doboz multit meg egy szofit de most tüskét nem kérünk ám! Ma jön a nagyfőnök megnézni hogy halad a meló. Sietnünk is kell vissza, de azé' egy kávé belefér ha szorgos a kis keze.
- 2 cukorral?
- Legyen most 3! Ha nincs vodka nagyon leesik a vércukrom.

A kávégép jó eséllyel csak akkor látott volna igazi kávébabot éltében, ha tükröt tesznek elé és meglátja a saját előlapján lévő képet, ami arra volt hivatott, hogy felketse a vásárló érdeklődését egy jó feketére, de mint ahogy a két szakinak, neki sem jutott több annál, amire rendelték alkotói. A jól megszokott tejporos instant kávé még az indokolatlan mennyiségű cukortól sem lett jobb, igaz a célnak megfelelt. A vércukor szint helyre állt és talán a fáradtság is egy kicsit csillapodott, bár erről nem a koffein gondoskodott, hanem az a szörnyen fancsal íz, ami a forrósággal keveredett. Józsi és Sanyesz el is indultak hamarjában visszafelé, de persze sietségükben annyi időt még hagytak maguknak, hogy elszívjanak egy cigit míg visszaérnek. Az utcába fordulva látták, hogy a nagyurak hamarosan ide érnek, de tudták (főleg Józsi volt nyugodt), hogy ha késve érkeznek akkor se lesz baj, nem rúgják őket ki. Ő élt és dolgozott még a szocializmusban és tartotta, hogy ugyan más a díszlet, a függöny mögött azonban nem változott valójában sok minden. Sanyi izgatottabb volt de ez nem véletlen gondolta Józsi, még kezdő a srác. Majd beleszokik mellette a rendbe.

- Józsikám! Hol a faszba' voltatok?
- Tiszteletem főnök! Tudja, most voltunk reggel óta először szüneten. Kávéztunk egyet. Nagy a meleg, kellett már egy kis megállás.
- Na! Menjetek fel az állványra, aztán gyorsan csináljatok úgy mintha dolgoznátok! Főleg Te - mutatott rá Sanyeszra.

Az öltönyös urak a kocsiból kiszállva hosszasan beszélgettek az épület előtt és a felszűrődő hangokból valami olyasmit hallottak ki a munkások, hogy a szilvásváradi nyaraló még mindig nem lett kész, mert az ottani közmunkások nem nagyon értik a dolgukat és jó lenne ilyen profikkal dolgoztatni mint akik ezt a felújítást végzik. Józsi oldalba is bökte Sanyeszt.

- Hallod aranyapám?! Lesz itt még munka nekünk. Bár azt nem tudom hol van az a Szilvásmicsoda de az tuti, hogy vidék! Családtól távol hetekig. Ejj de jó lenne!

Ahogy a mondat végére ért, már hallotta ahogy a művezető felkiált neki, hogy jöjjenek le egy pár percre mert a miniszter úr szeretne fotózkodni velük. Az MTVA mellett a lokál fotósai sorakoztak fel az épület előtt és a jól beállított képekhez egy két gyors kézfogás és vállveregetés járt. Józsi megkérdezte, hogy odaadja-e rikító sárga munkavédelmi sisakját és bár a miniszter úr megpróbálta leplezni undorát emiatt, de ez nem sikerült neki. Hiába. A választói előtt sem tudta régebben megerőltetni magát, azonban most már nem is nagyon érdekelte ez az egész csak ha fotósok is voltak a közelben. A művezető azoban jól ismerte fel, hogy ez egy tökéletes alakalom arra, hogy plusz pontot szerezzen magának és azonnal hozott egy teljesen új sisakot, így végül elkészültek az ideális fotók is a lakájmédia részére.

Miután levonult a sajtó és a miniszer úr is beszállt a sötétített üvegű fekete Audiba a művezető arra kérte Józsiékat, hogy várjanak 1 percet, mert hozott nekik valamit. Hamarosan vissza is tért egy rekesz Heinekennel, amit letett a munkások elé.

- Na Józsikám! Ez a tiétek! Fogyasszátok. Még hideg is!
- Te főnök! Félre ne érts, tudod hogy szeretjük a hideg sört, de ez Heineken. Van rajta vörös csillag is, nem Csíki sört kellene inkább itt inni?
- Most ez van raktáron. Tudod, stratégiai megállapodást kötöttünk a céggel. És hát persze egy jó adagot kaptunk is belőle. Egy ideig most ezt isszuk. De jó ez nem?
- Hát, el fog fogyni az biztos.
- Na jó' van. Ma már ne hajtsátok túl magatokat. Holnap találkozunk. Szevasztok!

Miközben 2 üveget kinyitottak és behúzódtak az árnyékba Józsi csak annyit mondott:

- Látod Sanyesz? Nem változik itthon semmi bazdmeg'!
És belehúzott a gyöngyöző sörbe.